Az új komód, nem új komód

Mióta elköltöztünk, kóros szekrényhiánnyal küzdünk, hiszen az előző albérletünkben egy Carrie Bradshaw szintű gardróbunk volt. Hatalmas ruhásszekrényeket nem szeretnénk vásárolni, egy költözésnél csak macerás cipelni, ráadásul a tetőtéri lakásban nincs is sok szabad fel, ahova elférne egy-egy magasabb szekrény. Maradnak tehát a komódok.

fotó: Lilla

Békéscsabai látogatásom során láttam meg Nagypapám már nem használt dolgozószobájában ezt a szépséget, mert igenis nekem, tetszik. Papa persze örömmel szabadult meg tőle, és a családból más sem tartott igényt erre a gyönyörűségre. Robit picit rá kellett beszélni, de végül belement, jöjjön a szekrény.

Mivel a komódban az én ruháim kaptak helyet, ezért a tetejére is az én cuccaim kerültek: a divatkönyvtáram egy része, egy öcsémtől kapott arany koktéltáska, ami szuperül megy a még a Pocket Trailer fotózáshoz vásárolt arany űrhajókhoz és az aranyfényű papírtányérhoz. A lámpabúrára viccesen feldobtam a Kepp showroom – Hajdú Anett csodás őzike fejfedőjét (imádom, de mostanában nem sűrűn viselem, azt hiszem a játszótéren csak bolondnak néznének benne), a könyvek mellett pedig egy nekem dedikált Balla Vivienne fotó sorakozik, amin Tamara Barnoff virágos fejdísze látható, valamint egy, a régi kolozsvári főteret ábrázoló fotó, amit legutóbbi utunk során vásároltunk. Én nagyon bírom az összhatást!