Mi van a Liliputi babatáskánkban?

Kipróbáltuk babatáskának a Liliputi egyik régebbi modelljét, ami akárcsak a mostaniak vállon és háton egyaránt hordható. És hogy mi van ebben a praktikus, sok zsebes és alakítható táskában? Szerencsére nem sok minden!

Hogy miért mondom, hogy szerencsére? Mert Bálint fiammal az első 4 hónapot végig küzdöttük, ami a szoptatást illeti. Próbáltam szoptatni, de Bálint mindent akar és rögtön, nem volt türelme (mindez persze annak köszönhető, hogy a cumival a technikáját, a tápszerrel pedig a türelmét tették tökre a kórházban), én pedig hiába fejtem, Bálint inaktivitása nem tett jót a tejtermelésemnek, és egy ördögi körbe kerültünk: kevesebb szopi, kevesebb tej, és egy még inkább szopizni nem akarok gyerek… A negyedik hónap környékén feladtam, és áttértem a csak cumisüveges táplálásra, fejtem és cumisüvegből adtam neki. És lás csodát, annyi tejem lett, hogy sokszor a pótlásnak mástól kapott tejet oda se kellett neki már adnom (nem úgy mint, amikor még szoptatni próbáltam). Szóval, ha nem is szopizott, legalább az anyatejemet kapta, egészen 9 hónapos koráig. A kiindulási helyzethez képest ez mind szuper volt, azt kivéve, hogy a fejés nemcsak rengeteg időt vett el, de így hatalmas felszereléssel jártunk mindenhova: cumisüveg, meleg vizes termosz, mellszívó stb. Na, szerencsére Boránál már ez nincs így, okosabb, magabiztosabb és gyakorlottabb voltam, és nem hagytam, hogy a kórházban a csecsemősök hülyeségeinek hála ne legyen tejem! Nem hallgattam rájuk, mindent úgy csináltam, ahogy az ösztöneim diktálták, és ahogyan a LLL liga szoptatós füzeteiben olvastam. Megy is minden mint a karikacsapás, éppen ezért a babatáskában pelenkán, popsitörlőn, kézfertőtleítőn, textilpeluson, takarón, popsikrémen és egy kis játékon kívül nincs semmi más. Ha a gyerek éhes vagy szomjas nem kell más, csak én. Üdiítő érzés!