365 nap a Liliputival

Itt a Hordozás Hete, és egy évvel ezelőtt mi valamikor ilyentájt kezdtük el a pár hetes Bora babát hordozni. Az elmúlt 365 napban a hordozás olyannyira az életünk részévé vált, hogy babakocsink egyáltalán nincs – nem meglepő, hogy Liliputi nagykövetek is lettünk. A Hordozás Hete alkalmából készítettem egy kis videóösszefoglalót az elmúlt egy év hordozós pillanataból. És hogy mit adott nekem / nekünk a hordozás? Pontokba szedtem!

1. Lett két szabad kezem.
2. A kicsinek meg tudtam adni azt a szoros közelséget, amit egy nagytesó mellett másképpen elég nehéz lett volna.
3. A nagytesó nem érzékelte annyira hátráltató ténylezőnek a kicsit, hiszen rámkötve ugyanolyan mobilak maradtunk, simán tudok vele versenytfutni is akár.
4. Egy csomó olyan helyre eljutottunk, ahova bababkocsival biztos nem tudtunk volna: vulkán, delfin les, Forma1, hegyi kirándulás…
5. Egy csomó munkát el tudtam végezni, például tudtam varrni, porszívózni, de akár egy Pocket Trailer fotózást is végigcsinálni, mert a hordozóban a babám biztonságban érezte magam rajtam.
6. Lett egy csomó szép és szupermenő hordozós cuccom, a ruhatáram pedig kicsi átalakult, több hordozós kompatibilis szettem lett (design- és vásárlásszerelmes mamiknak ez sem utolsó érv).
7. A hordozós közösség része lettem, megismerkedtem egy csomó, szuperjófej anyukával!
8. A férjem is, már az első időszakban, amikor az apukák nem igen tudnak még mit kezdeni a kicsivel, szoros kapcsolatot alakíthatott ki Bora babával.
9. Az, hogy Bora baba felnőtt magasságból fedezte fel először a világot, szerintem nagyban hozzájárult, hogy könnyen teremt kapcsolatot felnőttekkel és nagyon barátságos.
10. Míg a fővárosban laktunk, nem kellett a kipufogófüstöt szívnia, ami a kipufogókkal egy magasságon lévő babakocsikból bizony nagy probléma.
+1. Mára már hatalmas tudást szedtem össze a hordozásról, sokan megkeresnek kérdésekkel, tanácsokkal, de sokakat kéretlenül is térítek! 😀