DIY farsang: lovag jelmez

Emlékeztek még a tavalyi Süsü jelmezre? Nos, idén Bálint sokkal határozottabb volt, és jó előre kijelentette, ő bizony lovag lesz – köszönhetően annak, hogy látott egy Oroszlánszívű Richárdról szóló filmet, és a Jézuska hozott egy pár Playmobile katonát. Íme a jelmez! A Bálintról készített fotókat ezúton köszönjük Boncsér Orsolyának, a Szuzi és a naplopók szuper gyerekfotósának, akinek éppen kapóra jött a házi jelmezünk, mert egy farsangi sorozaton dolgozik. A részletekért kövessétek a fotós Facebook oldalát!

fotó: Boncsér Orsolya – Szuzi és a naplopók

Lentebb arról olvashattok, hogyan készült a jelmez! (A lovag jelmeznek van egy hercegnő párja is, mert Bálint ragaszkodott hozzá, hogy Borának, bár nem megy az ovis farsangra, készítsek egy hercegnő jelmezt. De erről egy másik posztban később.)

fotó: Boncsér Orsolya – Szuzi és a naplopók

A jelmez készítését egy kis kutató- és gyűjtőmunkával kezdtem, ennek eredményét a Pinteresten láthatjátok. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy a legvadabb jelmez elkészítése előtt nézzen körbe a Pinteresten. Nagyon ötletes és egyszerű megoldásokat találhatunk a legnehezebbnek ítélt kosztümre is.

A gyűjtőmunka után körvonalazódott mit is kell készítenem: pajzsot, sodronyos felsőt, inget, palástot, sisakot, kardtartót. Mindent a lehető legegyszerűbben szerettem volna megoldani. Bár tudok varrni, inkább táskákat készítek, ruhákban nagyon nem vagyok jó, valamint két kicsi gyerek és munka mellett nem vagyok időmilliomos sem, aki hosszú órákig ráér bíbelődni egy jelmezzel. Ugyanakkor látványos és szép kosztümöt akartam.

Elkészítettem a pontos tervet, amit a keresztes lovagok és Oroszlánszívű Richárd ihletet, hogy lássam milyen anyagokra is lesz szükségem, mit kell beszereznem, és elkészítettem a szabásmintákat is:

Mire volt szükségem?
– egy kinőtt vagy más okból szétvágásra ítélt hosszú ujjú felső
– sodronyszerű szürke anyag
– fehér és piros anyag, piros, fekete és szürke filc anyag
– piros szalag
– varrógép
– centi
– olló, sniccer
– papír, kemény karton
– ceruza
– tű, cérna, gombostű
– felvarrható patent
– gumiszalagok
– egy 2 cm-es fém bújtató

fotó: Lilla

Így készült a sodronyos ing
Szerencsém volt, mert a sodronyos inghez volt megfelelő maradék anyag itthon. Először kerestem egy kinőtt, hosszú ujjú felsőt. Az ujjait levágtam, és ezeket használtam szabásmintának a sodronyos ujjakhoz. Mikor kiszabtam, rávarrtam a felső karöltő részére az új ujjakat, és egy csík anyagot körben a nyakrészre is felvarrtam (nem szabtam ezen semmit, egyszerűen egy 10-15 cm-es anyagsávot varrtam körben a nyakrészre).

Így készült a fehér “ing”
A sodronyos felső fölé egy fehér “ing” készült. Egyszerűen kivágtam a gyerek méretének megfelelően egy téglalapot, aminek közepére nyakkivágás tettem. Ezután az oldalakat visszahajtottam és beszegtem. A nyakrészt csak elcikk-cakkoztam, és a piros szalagot kettéhajtva odavarrtam. Díszítésnek az ing oldalaira szintén piros szalagot, előre pedig a keresztes lovagok keresztjét és egy oroszlánt varrtam – ezeket filc anyagból vágtam ki, internetről nyomtatott sablon alapján. Az ingnek mindkét, belső oldalára, a derékrész környékére varrható patentot tettem, így fogtam össze az elülső és hátulsó részeket.

fotó: Lilla

Így készült a palást
A palás szabásmintája enyhén trapéz alakú, felül a nyakrésznél íves. Külseje fehér, belseje piros. Először kiszabtam a fehér és a piros anyagból a palástot, majd a fehér részre rávarrtam ugyanazt a filcből kivágott logót, mint az ingre. Ezután kifordítva elszegtem és összevarrtam a palást két részét (kivéve az alsó egyenes részt). Közben a felső részéhez rögzítettem a két szalagot, ami a megkötésre szolgál majd. Az alsó egyenes résznél hagyott nyíláson át kifordítottam az egész palástot, és kívülről letűztem körben. A palást belső, megkötőkhöz közeli részére egy-egy patent egyik felét varrtam, a másik felét pedig az ingre, így össze lehet erősíteni a két ruhadarabot, nem csúszik le.

fotó: Lilla

Így készült a kardtartó és az öv
Az övhöz négyszer olyan széles, fekete csíkot vágtam ki, mint amilyen szélesnek az övet képzeltem. Jelen esetben két centi széles övet szerettem volna, így nyolc centis sávot vágtam ki. Középig behajtottam mindkét hosszabbik oldalán, levasaltam, majd az egészet kettéhajtottam és szintén levasaltam. Ezután az egészet letűztem, végül az egyik végéhez rögzítettem a 2 centi széles fém bújtatót (a másik végét szintén ebbe kell fűzni, ha felvettük az övet).

A kardtartóhoz kiszabtam egy kétszer olyan széles piros téglalapot, mint amilyen szélesnek a tokor szerettem volna. Az egyik oldalára, a felső negyedéhez 45 fokos szögben varrtam egy piros filcanyag csíkot – ezen kell majd átfűzni viseléskor az övet, így a kard nem lefele, hanem szögben áll, ami megkönnyíti a mozgást. Ezután a már említett, kiszabott téglalapot kettéhajtottam, összevarrtam, majd kifordítottam. A száját ezután visszahajtva tűztem le. Végül csak az övre kellett felfűzni.

Így készült a pajzs
A pajzshoz három különböző méretű pajzs szabásmintát használtam. A legnagyobból kettőt vágtam ki, a két kisebből egyet-egyet. Először a legkisebbre rávarrtam a logókat, majd azt a közepes méretűre, végül az egészet az egyik legnagyobbra. A másik legnagyobb pajzsalakra hátulra rögzítettem egy széles gumit, ez lett a fogója. A két legnagyobb részt először csak a két oldalán varrtam össze, így a száján be tudtam dugni a sniccerrel hajszálnyival kisebbre vágott karton, ami a keményítést szolgálta. Végül a felső részen is összevarrtam a pajzs első és hátoldalát.

Így készült a “sisak”
Mivel egy sisak elkészítése nemcsak bonyolult, de egész napos viselése a gyereknek is kényelmetlen lenne, ezért ezt a Pinteresen talált, álarcos megoldást választottam. Először papírra megrajzoltam a méretarányos álarcot, a gyerekre próbáltam, hogy mindenhol megfelelő méretű-e. Ezután kétszer is kivágtam filcből az álarcot, majd egy elütő, jelen esetben piros színű filcanyagból az orr-részt. A különböző rétegeket ezután összevarrtam, végül pedig a két oldalára rögzítettem a gumipántot.