Havas móka Szlovákiában az egész családnak
Évek óta nem síeltem, nem snowboardoztam, valahogy a terhességek és a gyerekek mellett nem fért soha bele. A hétvégéink vásárok és egyéb elfoglaltságok miatt eléggé be vannak táblázva, de elhatároztuk egy hétvégére kiugrunk Szlovákiába, hogy felfrissítsük snowboard tudásom a férjem pedig megtanuljon. Persze a gyerekeket is vinni szerettük volna, had játszanak a hóban, szánkózzanak, popsisízzenek (de csakis Kati néni, a pótnagyi segítsége mellett!). Az elhatározás megvolt, már csak a pontosan mikor és hova kitalálása volt hátra.
A síelős oldalakat kezdtem bújni közeli, szlovák pályák után, és mikor kiválasztottam azt a kettőt, ami szóba jöhet, akkor megfizethető szállások után kezdtem kutatni. Mivel Selmecbányán találtam szállásr, így arra a pályára esett a választásunk.
fotó: Lilla
Tippek síeléshez, szánkózáshoz
Az első napon, szombaton nyolc óra körül idnultunk, és egyenesen a Salamander Ski Centrumba mentünk, amit a Síelők.hu ajánlott. A hotellel egybekötött sípálya tényleg szuper, főleg, ha kezdő az ember, egy tányéros és egy hármas, beülős felvonó van, a napijegy 23 euró körül adják. Amiért mi nem maradtunk ott annak az volt az oka, hogy a gyerekeknek egy kis részen sem volt lehetőségük szánkózni, így unatkoztak. Ezért úgy döntöttünk elindulunk vissza Selmecbánya fele, ugyanis útközben láttunk több lankás domboldal, amin síeltek, sífutottak és snowboardoznak a helyiek.
fotó: Lilla
Az egyik ilyen szimpatikus helyen megálltunk. Tavasztól őszig innen túraútvonalak indulnak, vannak piknik padok is és egy hatalmas térkép, információs tábla. Ilyenkor télen a túraútvonal egy részén sífutópályát alakítanak ki. Erre az erdőben körben futó szakaszra nem lehet cipővel rámenni, de a sífutópálya által körbefutott domboldalon többen snowboardoztak és szánkóztak (többnyire a sífutó apuka vagy anyuka gyerekei). A délutánt itt töltöttük el, majd két óra tájban indultunk elfoglalni a szállást.
Családias szállás Selmecbányán
Én szeretek a Booking.com-on foglalni, és igazából több tucat foglalásból eddig egyetlen egyszer fogtam mellé (mondjuk akkor annyira, hogy szerintem a család még 50 év múlva is ezt fogja emlegetni, de ez egy másik történet). Most is itt foglaltam, egy családias szállást, amit a családok 8,8 pontosra értékeltek. Nem csalódtunk! Tiszta kultúrált szobák, új épület és tágas, jól felszerelt közösségi konyha várt minket a Penzión Terra Banensium-ban. Idegenforgalmi adóval együtt két szobára, három felnőtt plusz két gyerekre 61 eurót fizettünk egy éjszakáért.
Selmecbánya – a felfedezésre váró ékszerdoboz
fotó: Lilla
A szálláson magyar nyelvű bemutatkozófüzetek és várostérképek is vártak minket, így az egész napos siklásban megfáradtan a férjemmel ezeket böngésztük, míg Kati néni a pótnagyi a szálloda emeletén található játszósarokban játszott a gyerekekkel. Bár Selmecbánya lakossága ma alig több mint 10 ezer fő, a történelem során sokszor töltött be fontos pozíciót. Például Garamberzence és Selmecbánya között épült meg Magyarország két első gőzüzemű, keskenynyomtávú vasútvonalának egyike, de itt nyílt a világ első bányáasztai akadámiája is. Rengeteg sok szép épület található a belvárosában, így nem véletlen, hogy 1993-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
fotó: Lilla
Egy kis városnézésre csak vasárnap reggel a reggeli beszerzése előtt volt egy kis időnk, de ha a gyerekek nem olyan éhesek, és nincs minden zárva, biztosan többet is tudtunk volna kószálni a történelmi utcácskákon.
fotó: Lilla
Sípálya – Ilija
A szálláson kapott prospektusból nézett ki a férjem egy Selmecbányától pár kilóméterre lévő, Ilija nevű településen egy kisebb sípályát. Jó ötletnek tűnt, hiszen nincs messze, és egy ilyen pici pálya mellett biztosan a gyerekek is tudnak majd szánkózni. Legnagyobb meglepetésünkre a sípálya nem működött. Megpróbálták lesimítani a havat, de valószínű nem esett elég ahhoz, hogy több száz ember síeljen, így csak mi voltunk ott. Felgyalogoltunk a hegyre, és míg a kicsik lent siklottak, mi feljebbről indultunk a snowboardokkal. Itt is volt egy fedett terasz padokkal, így megebédelni is volt hol. Vasárnap szikrázóan sütött a nap, érezhető volt délutánra az olvadás. A pálya alján egy sekély patak is folyt, a gyerekek jót játszottak mellette. Egy körül indultunk haza, és háromkor már itthon is voltunk.
fotó: Lilla