Iskolakezdés 40 éves íróasztallal

A képen látható darab évekig ott állt nagymamáméknál, anyukám és a húga régi gyerekszobájában. Anyukámé volt az asztal, már a kísérleti panelházban (építészmérnök nagypapám és még néhány család vállalta, hogy beköltözik Békéscsaba első, teszt jellegből épített, mini panelházába) is velük volt, valamikor a hetvenes évek elején. Aztán ez az íróasztal költözött be az én szobámba is, nem tudom még csak óvodás lehettem, vagy már iskolás, de az biztos, ez volt az első íróasztalom. Gondolom a szüleim költséghatékonyan akarták megoldani az íróasztallal kapcsolatos vágyamat, és ez volt a kézenfekvő megoldás.

Később kaptam egy nagyobb asztalt, akkor ez a retró darab visszaköltözött mamámékhoz, anyukám régi gyerekkori szobájába. Néhány éve az asztal újra útra kelt, Bálint kapta meg, aki már óvodás korában imádott “íróasztalnál” alkotni, pepecselni. Közben az bútor értéke is nőtt, míg az én gyerekkoromban egy értéktelen régi modell volt, mára igazi kinccsé vált, az exkolléganőm által vitt, nívós Farbika márkánál is láttam (igen 180 euró).

Ősszel kezdőik az iskola, a retró íróasztal az elmúlt évek során kezdett Bálint fiam káoszába fulladni, emellett pedig engem egyre jobban foglalkoztatott, hogyan is kellene a 3 és 7 éves közös szobáját a nagyobbik gyerek iskolakezdéséhez igazítani, ráhangolni. Sokáig gondolkoztam, mi lenne a jó megoldás: venni egy egyszerű (és itt az egyszerűn volt a hangsúly, a káosz elkerülése végett) Ikea íróasztalt, vagy ezt a meglévőt felújítani. A szívem a felújítás fele hajlott, míg az időmenedzsmenttel foglalkozó agyam kicsit sem – két webshop, szabadúszó újságírás, két gyerek és egy OKJ fotográfus szakvizsga mellett, a nyáriszünet kellős közepén, hogy lenne nekem erre időm? Nyilvánvalóan: SEHOGY. Ekkor összehozott a sors Gabival, akit honnan máshonnan ismernék mint az ovi-suli parkolóból (a férjem mindig furán néz rám, ha mesélem, újabb ismerősre, barátra tettem szert az ovi parkolójában…). Na, és Gabi a LomDesign tervezője, akinek az enteriőrtervezés mellett pont az ilyen csodás, régi tárgyak újragondolása a szakterülete.

Álom megbízó

Amikor felkérek egy alkotót, legyen szó a fotósról, aki a fiam ballagását fotózta, a torta kreátorról, aki az esküvői tortánkat sütötte vagy éppen Gabiról, aki ezt az íróasztalt készítette nekem, mindig szabad kezet adok neki. Szerintem ez fontos! Találjuk meg mindig a számunkra tökéletes tervezőt, és onnantól bízzunk benne! Nekem ez eddig mindig bejött, és ráadásul így ők álom megrendelőnek tartanak, szívesen foglalkoznak az adott projekttel. Szóval mindent Gabira bíztam, persze ő egyeztetett velem, hogy szerintem ez így jó lesz-e. Persze, szerintem bármi jó volt, amit ő kitalált.

Színek, formák

Mivel a két gyerek egyetlen egy közös, hatalmas szobában lakik, az elmúlt 3 évben pedig gyakran változott a szoba berendezése (rácsoságy jött, majd ment, egyszemélyes ágyak jöttek, majd mentek, végül egy éve egy emeleteságy lett a nyerő), és mivel albérletben lakunk, a bútoraink kissé “szedett-vedett” hatásúak. Szerettem volna, ha az asztal letisztult, és nem harsány (elég harsány a sok játék). Szóval ezen okokból egyből rábólintottam, mikor Gabi előállt a szürkés-kékes árnyalattal, és a lazúrozott frontok ötletével.

A fiókokra még én két éve készítettem bőr húzókákat, így ott égtelenkedett két-két teljesen indokolatlan távolságra lévő lyuk, de Gabi ezt is megoldotta az újjonnan vásárolt Ikea fogantyúinak kifordítva történő felszerelésével.

Én egyetlen ötlettel álltam elő, szerettem volna egy plusz polcot az asztal hátsó részére, hogy megnöveljük annyival a rakodófelületet, amennyire a tetőtéri lakás méretei engedik. Gabiék hátul rögzítették a polcot az asztalhoz, hogy később bármikor észrevétlenül leszerhelhető legyen.

Néhány kiegészítő az Ikeából

Mikor kész volt az asztal, a helyére került, és a bőven átselejtezett Bálint fiam cuccai is rákerültek, akkor látszott jól, mi hiányzik még. Egy ceruzatartó, egy nagy papírkosár és egy íróasztali lámpa. Ezeket a kellékeket úgy szerettem volna összeválogatni, hogy az “indusztriális” vonalat erősítsék, amit bennem a kékes színválasztás alapozott meg. Ceruzatartónak egy fém kaspót választottam, szemetesnek pedig egy még nagyobb fém kaspót, és íróasztali lámpából is fém színűt vettem. A lámpák közül végül egy csiptetős verzió mellett döntöttünk, mert prímán rögzíthető a polchoz, valamint így helyet spórolunk vele a talpon álló verziókhoz képest.