életmód blog

4 nap alatt: Nagyvázsonytól Keszthelyig

4 nap alatt: Nagyvázsonytól Keszthelyig

Mi extra menős család vagyunk, akik követnek Instagramon, azok tudják. Ehhez mérten maxoltuk ki a négynapos hétvégét. Az úticélt ezúttal a férjem választotta ki, meglepetésből a harmadik házassági évfordulónk alkalmából. A Balaton északi partját célozta meg, hiszen arra még együtt sosem jártunk, és külön-külön is inkább csak átutazóban. Bár a hosszú hétvége előtt egy hónappal elkezdett szállást keresni, mégis megfizethető apartmant csak Kehidakustyánban talált. Mikor elárulta, hova megyünk, napokig szekáltam a város nevével, mert a név alapján nem tűnt valami szuper választásnak. Persze nem ér ilyen hamar ítélkezni, és én is inkább félig-meddig heccelésnek szántam, hiszen, ha a térképen megnézzük, hol is van Kehidakustyán, máris rájövünk, nemhogy ne rossz, de szuper választás. Miért? Mert közel a Balaton, és egy csomó más látnivaló, tehát kiváló bázis egy-egy környékbeli kiránduláshoz, ráadásul a faluban található egy termálfürdő is. Nem is csalódtunk, az Adica apartmanház kényelmes volt, nagy kerttel, játszótérrel és kedves, rugalmas vendéglátókkal. A posztban bemutatom, merre jártunk a négynap alatt, milyen szuper kirándulóhelyeket teszteltünk a gyerekkel.

1 nap: Nagyvázsony, Mindszentkálla és Szigliget

Szadáról indultunk, de már alapból úgy terveztük, hogy nem egyhuzamban tesszük meg az utat a szálláshelyünkig, Kehidakustyánig, hanem útközben, ahogyan a gyerek alvásideje adja, ezt-azt megnézünk. Az első megálló Nagyvázsony volt. A parkolóból pár perces sétával könnyen megközelítettük a Kinizsi-várat. A várban érdemes felmászni a toronyba, mert gyönyörű panoráma tárul a szemünk elé, emellett a gyerekek órákat is képesek lennének eltölteni a hatalmas halakban gazdag kis tó mellett.

Ezután a Káli-medencén keresztül vezetett az utunk tovább. Én már jó előre elhatároztam, hogy a Káli-kapocsban (Mindszentkálla) ebédelünk majd, hiszen a helyet régen kinéztem már a Facebookon és a barátok Insta oldalain. Nem is csalódtunk: nagyon kellemes hely, mikor ott voltunk tömeg sem volt, csak csend és nyugalom. A vörösboros marhapörkölt kovászos uborkával pedig egyenesen isteni volt! Levezetésképpen a szintén egyedi hangulata miatt nagyon szerethető Kő fagyi?-ban ettünk egy hűsítőt. A hely messziről felisrehető a fagyit nyaló “kő”sárkányokról. Továbbhaladva átautóztunk Káptalantóton is, de sajnos mire odaértünk, már bezárt a piac.

balatonfelvidek_1_960Mindszentkálla – Kő fagyi? // fotó: Lilla

Végül Szigliget volt aznapra az utolsó megálló, felkaptattunk a várba. Itt már szükség volt a gyerekhordozóra, mert felfelé hosszabb és kaptatósabb az út, mint a nagyvázsonyi egyszerű séta volt. Egy klasszikus Magyarország Útikönyv idéntől az autónk állandó lakója, hiszen az egyes helyek történelmi hátterének szuper ismertetője olvasható benne, az aktualitásokat pedig úgyis az internetről gyűjtjük össze. Sajnos csak Szigligetet elhagyva olvastam el a róla szóló fejezetet, így kihagytuk magának a kisvárosnak a megtekintését, pedig sok szépet tartogatott.

balatonfelvidek_2_960Szigligeti vár // fotó: Lilla

2 nap: Tapolca, Hegymagas és Keszthely

Mivel a kislányunk másnap már 6:30-kor ébren volt, és mindenkit felvert, ezért időben, nem sokkal a 9:30-as nyitás után már a Tapolcai-tavasbarlangnál voltunk. Mivel a barlangban meghatározott időpontokra értékesítenek korlátozott jegyeket, ezért van, hogy nem lehet már aznap bejutni. Jó hír, hogy 24 órával korábban van lehetőség online jegyvásárlásra is, de amikor mi szombaton böngésztük a jegyértékesítő portált, csak hétfőre voltak még szabad jegyek. Éppen ezért úgy gondoltuk, vasárnap próba szerencse odamegyünk, hátha nem adnak el minde jegyet online. És így is volt, körülbelül 1 órát kellett várunk, és bemehettünk. A túra egy kiállítással kezdődik, de ezen nem kell a csoportnak együtt haladnia, mindenki mehet a maga ritmusában. Maga a csókanázás körülbelül 10-15 perc, és lent a többi teremben sem töltöttünk el 15 percnél többet, tehát maga a barlangtúrával fél óra alatt lehet végezni. A barlang után a bejárattól nem messze található pizzériában ettünk, és nem volt rossz választás, ár-érték arányban teljesen rendben volt.

Ezután Raposka felé vettük az irányt, hogy felmásszunk a Raposka és Hegymagas falvak között található bazaltorgonákhoz. Aki nem akar túl sokat gyalogolni, az Szent-György hegyig felmehet autóval, és az ott kialakított parkolóból indulhat a bazaltorgonákhoz. Fontos tudni, hogy a túra még így is hosszú és nagyon kaptatós. Egy kisebb gyereknek nehéz felmászni, ha velünk lett volna a nagyobbik, 6 évesünk, neki is kihívás lett volna a hosszú, meredek túra, a kicsi 2,5 évest pedig hátihordozóban vitte az apja. A kilátás fentről pazar volt, láttuk a Balatont és a Szigligeti várat is, ahol előző nap jártunk.

balatonfelvidek_3_960Szent-György hegyi bazaltoszlopok // fotó: Lilla

A fárasztó túra után Keszhely volt a következő állomás. Az odavezető út alatt elaludt a gyerek, így kicsit ültünk egy árnyékos parkolóban. Mikor felébredt a sétálóutcán elindulva lementünk a partig. Visszafelé megálltunk a Tulipán Cukrászdában egy jegeskávéra, hogy legyen erőnk a kastély kertjében sétálni.

balatonfelvidek_4_960Keszthely // fotó: Lilla
balatonfelvidek_6_960Festetics kastély // fotó: Lilla

3 nap: Zalaszántó és Kehida

A harmadik napra kicsit lassítottunk, de ekkor is viszonylag kora reggel elindultunk, az úticél pedig Zalaszántó volt. Felkerestük a Zalaszántói Béke Sztúpát. A sztúpa egy jól járható földúton közelíthető meg, egy parkolóban tábla jelzi, hogy onnan az erdőn keresztül pár száz méter gyaloglással elérhetjük. Nagyon tetszett a nyugalom, amit a hely árasztott, és bár viszonylag sok bámészkodó volt, nem volt tömeg.

balatonfelvidek_8_960
balatonfelvidek_9_960Zalaszántó Béke sztúpa // fotó: Lilla

Ezután szerettük volna megnézni a Kotsy-vizimalmot, de sajnos az még a felújítás miatt nem látogatható. Ezután Rezi községbe mentünk, szerettünk volna felmenni a Rezi várhoz, de a faluba érve egy hatalmas tábla hirdette: Dínópark! Gondoltuk a sztupa látogatása után, ahol a kislányunknak nagyon nehezére esett csendben maradnia, legyen végre valami neki szóló program. A parkba 3 éves kor alatt nem kell belépőt váltani, a többi jegy 2.500 forint egységesen. A jegyért cserébe megnézhettük az életnagyságú dínókat, valamint díjtalanul használhattuk a játékokat. Van trambulin, dínóvonat, dínós ugrálóvár és még sok-sok játék. Érdekes, hogy a helyről sehol nem hallottunk, sehol nem reklámozták, és ha nincs Rezi központjában az a hatalmas molinó, valószínű sosem megyünk ide. Végül a várba nem mentünk fel, egyrészt meg az odavezető földút egy idő után járhatatlan volt, ennyit gyalogolni pedig nem akartunk, ráadásul közben a gyereket is elnyomta az álom az autósülésben.

balatonfelvidek_10_960Rezi Dínópark // fotó: Lilla

A délutáni alvás után levezetésképpen a Kehida Termált látogattuk meg. Az élmény- és strandfürdő területre szóló, felnőtt 3 órás jegyek 2.000 forintba kerültek, ennyi idő elég is szerintem egy gyerekes családnak. Van gyerekmedence bent és kint egyaránt, és egy szuper 6 év alattiaknak szóló csúszda is.

4 nap: úton haza – Sümeg, Monoszló és Tihany

A hazafeleút is kacskaringósra sikeredett, bár mindenképpen jó irányba autóztunk, tehát a hazavezető úton található látványosságokat céloztuk meg.

Az első a Sümegi vár volt, ahol én már jó pár évvel korábban jártam, de nem emlékeztem arra, hogy ekkora király hely! Minden szerdán és szombatron 11-től illetve 17-től lovagi játékok vannak az arénában. Ide ugyan külön belépőjegy kell, de akár a vártól függetlenül is megtekinthető. Mi május elsején kedden voltunk a várban, így aznap csak egyszer, 17 órától rendezték meg a játékokat. Lévén hogy a 9 órási nyitáskor már ott toporogtunk, nem vártuk meg a délutáni programot. Van előnye annak is, ha a gyerek 6-kor kel, még a várat nem önönlötték el a túristák, csak mi meg az ott dolgozók voltunk.

Ez az egyik legnagyobb, épségben fennmaradt vár, de nem is ez fogott meg benne, hanem az, hogy milyen természetesen mutatják be a váréletet: egy félig berendezett konyhában sültek a kürtöskalácsok, amiket bárki megvásárolhatott, mellette volt egy berendezett kamra szárított füszernövényekkel és valódi alapanyagokkal. A várudvaron ló és szamár legelészett, de voltak tyúkok és borospince, valamint veteményes is, és korhű ruhába öltözött emberek. Nekem ez a természetesség sokkal jobban tetszik, mint pár kiállított, horrorfiulmbe illő viaszbábu vagy néhány rozsdás kard.

balatonfelvidek_12_960balatonfelvidek_13_960éléskamra a Sümegi várban // fotó: Lilla

A vár alatt parkoló található, onnan kis sétával érhető el a vár, kicsi gyerekkel is könnyen teljesíthető. Az aréna a vár aljánál van.

balatonfelvidek_14_960az aréna, ami a lovagi játékok színtere // fotó: Lilla

balatonfelvidek_15_960
balatonfelvidek_16_960Sümegi vár // fotó: Lilla

A vár után a következő állomásunk Monszló vagyis a Hegyestűi volt. Gyönyörűek az oszlopokká szilárdult bazaltoszlopok. A geológiai bemutatótér autóval is megközelíthető, a belépéshez jegyet kell váltani, a tapolcai barlangban kapott kuponnal kedvezményes jegyet vehettünk. Ezek a bazaltoszlopok sokkal monumentálisabbak, mint a nógrádi kirándulás alkalmával látott bazaltorgona. A parkban pihenőpadok, de számtalan árnyékos, piknikezésre alkalmas hely is van – mi itt ettük meg az ebédre csomagolt szendvicseket, sajtot és zöldséget. balatonfelvidek_17_960Hegyestű // fotó: Lilla

Tihany fel vettük az irányt, de hogy minek? Nem nekünk való egy ilyen turistákkal és külföldiekkel telített hely. Megnéztük a csodás panorámát, és miután láttuk, a kikötőben szinte senki nincs, leautóztunk oda, és ott sétáltunk egyet.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..