Anya szabira ment

Már két és fél hónap eltelt, de még sokszor mindig az áprilisi, általam csak “mama szabinak” hívott utazásból töltekezem. A legtöbb anyatársamnak nem kellett magyaráznom, miért is vágyok egyedül elutazni valahova egy hétre, kicsit eltávolodni a mindennapoktól, ellentétben a férjemmel, aki nehezen békélt meg azzal, hogy egy hétig az öcsémnél szeretnék vendégeskedni a Kanári-szigeteken. Talán amiatt a hosszabb megbékélési folyamat miatt is váratott ennyit magára ez a beszámoló poszt, de most végre megírom!

Készítettem egy videót, amiben bár nincs benne minden (például a hullámlovaglást is kipróbáltuk, voltunk erdei túrán a hegyekben, ettünk számos helyi, autentikus kajáldában, meglátogattuk a La Caletán élő hippiket, offroadoltuk egy elhagyatott város utcáin, láttuk a fekete Madonnát, megnéztük a helyi modern művészeti múzeumot is), mégis látszik, mennyi élmény ért engem ezalatt az egy hét alatt. Mégsem ezek az élmények voltak, amelyek leginkább feltöltöttek, bár tény, a palackos búvárkodás vagy a szörfözés bőven rákényszerített, lépjek ki a komfortzónámból.

Mennyi is az idő? Nem, mindegy?!

Akkor mi töltött fel igazán? Az egy hetet is (egészséges módon) végig izgultam magamban a gyerekekért, akikről persze tudtam, a legjobb helyen vannak a nagyinál. Valóban, annak ellenére, hogy egy anya sosem szűnik meg anyának lenni, üdítő volt, hogy konkrétan éppen senki élelmezéséért, komfortjáért, biztonságáért nem felelek, senki nem nyaggat 10 másodpercenként 20 kérdéssel… Sokszor azt se tudtam mennyi az idő, mert az életem kilépett: kelés, ovi, vacsi, fürdés “szigorú” menetrendjéből, akkor fürödtem és feküdtem le aludni, amikor elfáradtam, és akkor ettem, amikor éhes voltam, és délután sem kellett félőrültként rohannom összeszedni a pereputtyot.

Tesóság

A másik roppant feltöltő dolog az utazásban pedig az volt, hogy időt tölthettem az öcsémmel. A 18 hónap korkülönbség miatt szerintem mindig is szorosabb kapcsolat volt közöttünk, mint az átlag tesók között, de érthető módon, mióta ő külföldre költözött, nekem pedig gyerekeim születtek, kevesebb, minőségi időt töltöttünk együtt. Na, most ezalatt az egy hét alatt erre bőven volt lehetőségünk, és azt hiszem elmondhatom, mindketten nagyon jól szórakoztunk, és rengeteget gyalogoltunk.

Elvegyülni a helyiek között

Mi a családi utazásaink során sem szeretünk tipikus turistaként viselkedni, ezen az utazáson pedig egyáltalán nem vágytam erre. Mivel a tesóm lassan 4 éve él kint, ezért ismeri a legtutibb helyi kajáldákat (az étterem kifejezés túlzás lenne), de jártunk a helyi TB-nél is (ügyet kellett intéznie – érdekes volt látni, más országban, hogyan is működnek ezek a hivatalok), és az én egyik fotós projektem miatt több, autentikus kis üzletbe is ellátogattunk, ott készültek ezek a képek. Strandon összesen kétszer voltunk az egy hét alatt.

Én csak minden anyát bíztatni tudok, menjen, utazzon el egyedül, töltődjön fel, mert az a családjának is jót tesz!