Rusztikus konyha a bolhapiacról

A konyha készült el a kis présházunkban először – ez persze nem azt jelenti, hogy nincs még 1-2 finomítandó dolog -, de úgy gondoltam, most már olyan állapotban van, hogy büszkén mutathatom meg itt a blogon. Lévén, hogy a ház egy szőlős közepén található, és én mindig is vonzódtam a régi, rusztikus dolgokhoz, ilyen stílusban szerettem volna berendezni. Azt viszont mindenképpen szerettem volna elkerülni, hogy a méregdrága, álrusztikus cuccokkal legyen telepakolva, így minden kincs a dédszüleimtől érkezett vagy éppen én kutattam fel itt-ott fillérekért bolhapiacon.

Kiváló alap a gyalupad

Az egyik anya dédnagyapám asztalos volt, az ő évtizedek óta porosodó gyalupadja adja a konyha alapját. A kissé kopott és szúette darab még így is hatalmas és masszív.

Sokan egyébként hülységnek tartották a gyalupadot, azzal riogattak, így kevés lesz a tárolóhely, nem fogok elférni és a többi… Nos, nem lett igazuk. A gyalupadnak van egy hatalmas fiókja, abban az evőeszközök, fűszerek és egyéb apróságok pompásan elférnek. A lábakat összekötő keresztfákra a dédipapám ilyen-olyan falapokat szegelt (van, amin a felirat is látszik, hogy egy régi katonaláda darabja lehetett valamikor), így alakított ott ki egy végigfutó polcot. Itt pompásan elférnek a tálak, fazekak és tálcák.

A tányérok és poharak pedig egy-egy, a szomszédaink korábbi esküvőjéről megörökölt ikeás faládába kerültek a gyalupad alá. A legnehezebb doboz az, amiben a tányérok vannak, erre kerekeket szereltünk, így már könnyűszerrel ki tudom húzni a gyalupad alól.

Gépek

Szerettem volna, ha a konyha mobil marad, hiszen tavasszal annyira élveztem, hogy a fa alatt sütöm a palacsintát. Éppen ezért egy gépet sem építettünk be. Az indukciós főzőlap apukám műhelyében porosodott, a mini sütőt a Lidlben vettem, a retró designnal készült mikró pedig régóta megvolt, ezt vittük le a házba. Nem tervezek nagy főzéseket, de ezekkel az eszközökkel szerintem egy teljes értékű konyhát kaptunk.

Mivel a jövőben valószínűleg sok vendégség lesz a házban, sok mosogatnivalóval, ezért egy használt mosogatógépet is beszereztünk, ami pedig a háztartási helységgé avanzsált pincében kap majd helyet a hűtővel együtt.

A mosogató

A legbüszkébb a mosogatóra vagyok, azt a férjem a saját két kezével készítette. Az ő ötlete volt, hogy vegyünk az Ikeában egy egyszerű, galvanizált mosogatótálat (ez egy limitált kollekció volt az Ikeában, Borstad néven futott, a tál 4.490 forintba került), amit ő majd kifúr, lefolyót illeszt bele, és ez lesz a mosogató medence. Így is történt, a Bauhausban vásároltunk egy kör alakú lefolyót és hozzá fúrófejet, hogy el tudja készíteni.

A mosogatót a gyalupadra merőlegesen építettük be, egy még évekkel ezelőtt a nagypapám udvaráról elhozott komódba. Ez a komód az elmúlt 9 évben felújítva az erkélyen szolgált tárolóként. Most újra csiszoltam és újra kentem. Erre készített nekünk a Lom Design Show – a felújítás során – a tetőtérből lekerült lambériából egy pultot. A férjem ebbe süllyesztette be félig a mosogatót, és ehhez rögzítette a csaptelepet is. A mosogatótálat, amikor a végleges helyére került, szilikon ragasztóval rögzítette és tömítette el az apróbb lyukakat (lehetetlen volt kéziszerszámmal teljesen az edényhez illeszkedő lyukat vágni).

A mosogató, a gyalupad és a fal melletti kis helyre egy Ikea fém polcot tettünk (ennek ugyan az egyik polcát lejebb kellett fúrni a falból kiálló vízkiállások miatt). A fém polc is rengeteg cuccot elnyel, a tetejére pedig rákerülhetett a székesfehérvári bolhapiacon 150 (!!!) forintért vett fém csöpögtető, aminek a tálcája egy klasszikus tepsi.

Apróságok

Nem akartam rendes függönyt az ablak elé, lévén, hogy a szomszédok viszonylag messze vannak, inkább csak hangult fokozónak lógattam az ablak elé. Egy dédimamám által horgolt csipketerítő régóta várakozott a terítők és konyharuhák között, most ezt fűztem fel egy vitrázsrúdra.

A fenyő kenyértartót használtan vettem egy anyukás csoportban, a pici tárolók, a zsírosbödön, a kosarak, a kannák és csuprok pedig a székesfehérvári és az egri bolhapiacról, valamint a gödöllői Antikkuckóból és egy isaszegi ószerestől érkeztek. A szőnyegek nagyon olcsó Ikea lábtörlők, amelyekbe a natúr színük miatt szerettem bele.

Amire tényleg tetemesebb összeget költöttünk a konyhában, és újjonnan vásároltuk, az nem más, mint a csaptelep. De ebből nem engedtem, praktikusat, modernet és karaktereset akartam. A Bauhausban vettem, és eddig be is váltja a hozzá fűzött reményeket.

A mennyezeti lámpát én magam készítettem, de erről majd lesz külön blogposzt is, hogyan is csináltam fillérekből egy egyszerű Pepco kosárból és némi Tilka textilkábelből ilyen mutatós és ennyire ide passzoló lámpát.

Rusztikából is megárt a sok

Valószínű igaza van Pálmai Gabi barátnőmnek, a Lom Design Show tervezőjének, hogy a letisztult fehér fal sokkal jobban kiemelné a rusztikus konyhát, mint ez a texturált szürke felület. Jelen pillanatban úgy érzem, ez már csak a 2021-es teendőim közé fér be, az egész nyári felújítás kivette minden energiámat. Idén már nem akarok festeni, vakolni, fúrni és faragni, csak ülni a szőlőben és nézni a hegyeket.