Építészből recyle divattervező
Húsz év építészként eltöltött év után Réti Éva, a Réthy Fashion megálmodójaként most faremerek, kávékapszulák, csipkék és cipzárok újrahasznosításával készít ruhákat, használati tárgyakat. Minden egyes új termék esetében leül a varrógép mellé és elkészíti. Vele beszélgettem.
2012-ben nagyon is úttörőnek számíthattatok, ami az újrahasznosítási szemléletet illeti, mi volt akkor a nehézség a cég indításával kapcsolatban? Mennyire kellett erről a szemléletről meggyőzni a vásárlókat?
A 2012 év még egy teljesen más világ volt, mint a mostani. Csak a nagyon tudatosan gondolkodó családok figyeltek arra, hogy ne termeljenek sok hulladékot, hogy fontos az újrahasznosítás. Amit éreztünk, hogy addig, míg nem mutattuk meg a termékeinket, nem fogták kézbe, addig nem is tudták elképzelni, hogy miről is szól. Ami még nagyon nehéz volt, mi ruhákkal indultunk, és ugyan az újrahasznosított farmertáska már ott volt a köztudatban, de annak is a hétköznapi formája, a ruhák viszont nem.
Mi alkalmi és hétköznapi sportos-elegáns ruhákkal kezdtünk, ez akkor még nagyon szoktalan volt. Nem volt elég az, hogy beszéltünk róla, az elején még az sem hogy fotókat készítettünk, mert sokan nem hitték el hogy ezek a ruhák tényleg újrahasznosított farmerból készültek. Nagyon sok rendezvényre, divatbemutatóra vittük a ruháinkat, hogy minél több hölgynek tudjuk megmutatni. Éreztük, hogy évről évre egyre jobban elfogadnak, de ez a folyamat nagyon lassan indult be. Talán két-három éve volt egy fordulópont, ez sajnos a klíma drasztikus változásának is köszönhető, hogy már más területen is megindultak ezek az innovatív-környezetvédelmi vállalkozások.
Manapság egyre több cég épít az öko szemléletre vagy legalábbis annak látszatára. A ti bejáratott vállalkozásotok, hogy éli meg a piaci szereplők bővülését?
Nagyon jó úton haladunk, minél többen vagyunk, annál többen fognak átállni erre a gondolkodásra, ez bizakodással tölt el minket. Egy kicsit félünk attól, hogy ez a változás lassú, ezért örülünk annak, ha minél többen foglalkoznak az újrahasznosítással a tudatos gondolkodással.
Csak saját részre gyűjtötök farmert, vagy alapanyagot is árusítotok más cégeknek?
Egyelőre csak saját részre gyűjtjük a farmert, de nem zárkózunk el más vállalkozásoknak történő árusítástól. Többen megkerestek már bennünket azzal, hogy szeretnének vásárolni tőlünk alapanyagot.
Hétköznapi fogyasztók is tudnak leadni nálatok farmert?Farmerbegyűjtési pontok vannak Budapesten, és be tudják hozni a Szigetszentmiklósi újrahasznosítási központunkba is. Fontosnak tartjuk, hogy a körkörös gazdaság beinduljon, ezért vásárlási kedvezményt adunk a leadott farmerekért, hogy ne csak az legyen a fontos, hogy megszabaduljanak az otthoni már feleslegessé vált farmertól, hanem hogy visszajöjjenek és vásároljanak újrahasznosított termékeket. Több mint két éve kibővítettük az újrahasznosítani kívánt alapanyagokat, már gyűjtjük a csipkét, függönyt, cipzárt, gombokat, és az alumínium kávékapszulát is.
Ezekből milyen termékek készülnek?
Mikor valaki elkezd újrahasznosítani, akkor egyszer csak azt veszi észre, hogy más anyaghoz is hozzányúl. A farmer pedig egy annyira szuper alapanyag, hogy bármivel lehet díszíteni, variálni. Először szerettem volna elegánssá tenni a farmerruhákat, akkor jutott eszembe a csipke, annyire fel tudja dobni. A régi körcsipkék, melyek nagymamáink bútorain voltak a lakásban már ódivatúnak számítanak, de feltéve egy farmertunikára, kabátra, romantikussá és egyben vagánnyá is teszi.
A függönyt is több helyen felhasználjuk, de most egy ideje megtalálta a helyét, a bevásárló zsákjaink alját készítjük belőle. Itt a fontos szempont az átláthatóság volt, mikor feltesszük a pénztáros elé a szalagra, hogy kifizessük, amit vásároltunk, jó ha látszódik, mit is vásároltunk, úgy hogy ki se kelljen nyitni a zsák száját.
A kávékapszulás kávéivást, pedig mindig is elvetettem, megdöbbenve láttam, hogy egy-egy továbbképzésen, mekkora hatalmas mennyiségű kapszula került a szemétbe. Most még az alumínium kapszulákból készítjük az ékszereket. Mikor elkezdtük a kapszula ékszerek gyártását, akkor a farmerrel is kísérleteztünk, ekkor kerültek elő a farmer-cipzár, és gomb ékszerek. Itt is úgy érzem, hogy még annyira az elején tartunk, hiszen végtelen variáció lehetséges az újrahasznosításban.
Mi a legnehezebb a farmer újrahasznosítása során?
Az minőségi újrahasznosításnak az a legfőbb kritériuma, hogy legyen sok alapanyag, melyből tudunk válogatni. Attól vagyunk kiemelkedőek, hogy a minőségre nagyon oda figyelünk, ezt csak úgy tudtuk megtenni, hogy az első feladat a vállalkozás építésénél a begyűjtés volt. Hiszen van úgy, hogy egy alkalmi ruhához akár több száz farmert is át kell nézni, hogy a megfelelő ruhát el tudjuk készíteni.
A termékpalettátok elég széles, kik a fő vásárlóitok?
A vállalkozás kezdetekor fő célcsoportnak a 35-55 közötti dolgozó hölgyeket határoztuk meg, akkor még csak ruhákat terveztünk. Azoknak a hölgyeknek, akik reggel elindulnak otthonról, elviszik a gyerekeket az oviba-suliba, aztán mennek dolgozni, később bevásárolnak, viszik a gyerekeket a különböző foglalkozásokra, szükségük van egy sportos-elegáns ruhatárra. Ebbe a mi általunk készített farmerruhák, kabátok teljesen beleillettek.
A termékpalettánk bővülése miatt viszont változott a célközönségünk termékekre lebontva.
Bevásárló zsákocskák esetében a célközönség a fiatalabb környezettudatos családok és elsősorban a hölgyek (25-45 év). A farmer táskáknál szélesebb a vásárlói kör: 25-65 év, de itt is elsősorban a hölgyek vásárolnak. Erre az évre célul tűztem ki, hogy a férfiaknak is összeállítsak egy termékpalettát.
A kötények, hogyan jöttek? Az elegánsabb ruhák mellett igény van lényegesen egyszerűbb termékekre is? Ez a gyártás szempontjából is előnyös?
Az új termékek sokszor úgy születnek, hogy egyszer csak valakinek igénye van rá. Nagyon szeretem, ha ötletekkel jönnek hozzánk és mi kitaláljuk, hogy mi is lenne a legjobb. Így készítettük el az első iskolai telefontartónkat, vagy a banántáskát is.
Ruhákat a nagyon jó minőségű farmerokból készítjük, az itt kikerült maradékból, vagy a már eredetileg is gyengébb minőségű farmerokból készítjük a kiegészítőket, táskákat. Kapunk, olyan nadrágszárakat, melyek a rövidnadrágok elkészítése során vágnak le, és ezek általában még soha nem voltak sehol sem használva. Ezekből készítjük a belső papucsokat, vagy a kötények négyzeteit. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy úgy gondolkozzunk már előre, hogy fel tudjuk használni 100%-ban a behozott farmerokat. A szabászati hulladékot pedig leadjuk, és abból birkózózsákokat töltenek meg.
Mondtad, hogy sok farmert át kell nézni, mire egy elegánsabb darab elkészül. Mennyire találtok megfelelő szakképzett munkaerőt? Mennyire lelkesek a varrónőitek? Abszolút átlátják és méltányolják az újrahasznosítást?
A varrónőknek először furcsa volt, ez a technika, de azt érzem, hogy aki egyszer is készített nekünk ruhát, vagy táskát az beleszeret ezekbe a termékekbe. A válogatást, a mintadarabok elkészítését még mindig én végzem, mert látni szeretném, hogy amit elképzelek, azt hogyan is lehet megvalósítani. Szeretem látni, hogy mi a nehézség a gyártásban, hiszen csak úgy tudok fejlődni. A szakképzett munkaerővel van egy kis nehézség, kevesen vannak sajnos. Remélem, hogy ez meg fog változni. Én építészként dolgoztam közel 20 évet és most minden egyes új terméknél leülök a varrógép mellé és elkészítem, nem okoz gondot, mert szeretem csinálni és örömet okoz.