Kempingezés és természet
Az első részben már olvashattatok a tengerparti látnivalókról, ebben a posztban pedig szeretnék részletesebben is mesélni nyaralásunk második állomásáról, a Triglav Nemzeti Parkról. Visszatértünk a tavalyi helyünkre, a Globokóban található Eco River Camp-be, túráztunk a Vintgar szurdokban, de inkább csak élveztük a folyóparti kemping nyugalmát, este pedig buliztunk és pillecukrot sütöttünk a tábortűznél.
A kemping
Már tavaly is írtam, hogy ez a kemping nem is kemping, sokkal inkább egy tábor. Egy tábor, ahol együtt reggeliznek a nagy szabadtéri konyhában a világ minden tájáról érkező utazók, este pedig együtt iszogatnak a tábortűznél. Ezt a hangulatot egy mainstream kemping sem tudja hozni. Emellett persze az Eco River Camp-ben a környezetre is figyelnek, napelemekkel tölthetjük a telefonunkat és a napkollektorok által melegített patakvízben fürödhetünk, sőt az ivóvizet is egy forrás szolgáltatja.
Egy év alatt rengeteg mindenben fejlődött a hely: a mobil mosdót felváltotta a vízöblítéses WC, és lett egy lakókocsiból átalakított bár, ahol nemcsak este vehettünk koktélokat, de a reggelihez friss kenyeret, péksüteményt vagy kávét is.
Persze a kempinget egyre többen felfedezik, így idén a tömeg is nagyobb volt, sőt sok, odavetődött sátrazót el is kellett küldeni, mert nem volt hely. Érdemes előre foglalni! Én már januárban lefoglaltam a helyünket.
A patak partjára vertük fel a sátrat, így a gyerekek akár a füves gyepen fociztak, akár a patakban játszottak, szem előtt voltak. Itt tényleg nem kell nagy programokon türni a fejünket: én befeküdtem az egyik sziklára a patak közepén olvasni, a gyerekek pedig élvezték a természetet és a szabadságot.
Sokan kérdezik tőlünk, miért szeretünk kempingezni?
Miért jobb a sok macera ellenére (mert igen, több macera, mint egy apartman vagy egy szálloda) mégis kempingezni?
– olcsóbb
– közelebb vagyunk a természethez
– ha valahol nem érezzük mégsem jól magunak, akkor csak szószerint szedjük a sátorfánkat
– ha jó kempinget találunk, akkor megelevenednek diákkorunk iskolai táborai
– a gyerekek is megtapasztalják, hogy végesek az erőforrások (egy lavor vízben el kell tudni mosogatni, és bizony, ha elfogyott a napenegriával melegített víz, akkor hidegben kell tusolni)
– lelassulhatunk
Vintgar szurdok
Mivel a környék fő látványosságait, mint a Bledi-tavat, a Savica vízesést mér láttuk, sőt a Vogel csúcsán is jártunk, így inkább ez a három nap a lassulásé volt. Egy kirándulást tettünk a Vintgar szurdokban, ami nagyon látványos és kisgyerekkel is könnyen teljesíthető. A szurdok túra a mi Szalajka-völgyünkhöz hasonlóan kényelmesen és biztonségosan kiépített útvonalon visz – persze SOKKAL LÁTVÁNYOSABB, és belépőt is kell váltani. A túra 1,6 km, minimális szintemelkedéssel, és oda-vissza ugyanazon az útvonalon. A szurdokot egyébként gyalogosan Bled irányából vagy autóval a Spodnje Gorje településen parkolva is megközelíthető.
A felnőtt jegy 10 euró, 6-15 éves kor között 3 eurót, míg 6 év alatt 1 eurót kell fizetni, a parkolás további 5 euró.