életmód blog

Viszlát fast fashion!

Viszlát fast fashion!

A divatipar az egyik legszennyezőbb iparág, amit csak tovább fokoz a fast fashion fénysebességű körforgása. A textilipar nemcsak környezetszennyező, de az üzemekben dolgozó nőket is kizsákmányolják. Mengyán Eszter újságíró, a Holy Duck! blog szerzője a fenntartható divat mellett kampányol, egy teljes évig nem vásárolt magának ruhát, és a kihívás letelte után is csak néhány darabbal gazdagította a szekrényét.

Esztert lassan tíz éve tudhatom a barátnőmnek, bár egy gimibe jártunk (nem egyszerre, egy évvel elkerültük egymást), nem Békéscsabán ismerkedtünk meg, és lettünk jóban, hanem már a fővárosban, amikor mindketten azonos területen dolgoztunk, online (divat)szerkesztőként kerestük a kenyerünket. A fotográfus suliba, ahova járok, az egyik félévi feladat egy kreatív női és férfi portré elkészítése volt. Nem is volt kérdés, kit szeretnék lencsevégre kapni, kinek a személyiségét, küldetését szeretném egy fotón megmutatni: Eszterét. A képet lejebb láthatjátok, és a fotózás kapcsán egy interjút is készítettem Eszterről, a blogjáról és a küldetéséről.

Mi volt a legnehezebb az egy éves nem vásárolok kihívásban?
Az első fél év fel sem tűnt. Én 2016 októberében kezdtem a kihívást, és először valamikor tavasszal éreztem, hogy tökjó lenne egy új tavaszi / nyári ruha. Egyetlen egy flitteres szoknyát vettem volna meg szerelemből, amit a LoveBug Vintage shopban láttam, ahova beugrottunk tesómmal nézelődni. A nézelődés egyébként teljesen kimaradt abban az évben: egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jártam pláza vagy ruhaüzlet közelében. Így viszont nemcsak ruhára nem költöttem, hanem sok egyéb holmit sem kívántam meg. A legnehezebb talán az volt, hogy elhatároztam, hogy ha letelt a 12 hónap, akkor a színtípusomnak és a testalkatomnak megfelelő ruhákat veszek a turiban, mert volt, ami kikopott a ruhatáramból. Egy hónappal tolnom kellett az első vásárlást, mert nem voltam rá kész. A vásárlás sem volt katartikus élmény, ahogy sokan várták volna, inkább kicsit elbizonytalanodtam. De a személyi stylist barátnőm, Szemes Nóri segített: azt mondta, hogy engedjem meg magamnak, hogy olyan ruhák legyenek végre a szekrényemben, amelyek tényleg jól állnak, és passzolnak hozzám. És inkább azon gondolkozzak, miért tartok ettől.

Voltak kételkedők? Mármint olyanok, akik nem azt gondolták, hogy úgysem bírod ki, hanem hogy ez kamu, tuti titokban vásárolsz…
Ha voltak is, sosem mondták. Én amúgy sosem titkoltam, hogy jutottam “új” ruhákhoz: ruhacserén keresztül, amit egyébként mindenkinek nagyon-nagyon javasolok. A munkahelyen vagy barátnőkkel közösen tökjó szervezni ruhacseréket, előre meghatározni a szabályokat, és indulhat a buli. Én nagyon jó darabokhoz jutottam így, de igyekeztem már ekkor is csak azt hazavinni, amiről tudtam, hogy viselni is fogom.
holyduck_960

Mi volt a legnagyobb tanulság?
Az egy év alatt rájöttem arra, hogy mennyire érdemes olyan ruhatárat kiépíteni, ahol a színek passzolnak egymáshoz, a ruhák önmagukban is és egymással is jól kombinálhatóak. Arra is rájöttem, hogy a fenntarthatóság nem egyenlő azzal, hogy tetőtől talpig fenntartható és etikus szellemben alkotó magyar tervezők ruháiba bújunk. Annyi ruha van már most a világban, ezeket használjuk csak! Többek között a saját, már meglévő ruháink felfedezése és viselése legyen újra élmény. Kombináljuk őket úgy, ahogy eddig soha, alakíttassuk át, varrjuk át mi magunk, fessünk rá, festessük be. Arra is rájöttem, hogy nincsenek szigorú szabályok, de jó tisztában lenni a lehetőségekkel. Én egyébként bloggerként azt tartom a legfontosabb feladatomnak, hogy minél több utat mutassak meg, minél több márkával vegyem fel a kapcsolatot, minél több kezdeményezést vagy szervezetet, egyesületet mutassak be a blogon.

Mit vettél először?
Turiban vettem télikabátot, pulcsikat, nadrágot. És a tökéletes melltartót is turiban találtam meg.

Hogy látod, lettek követőid, vagy ilyen shoppingböjtöt más nem tartott rajtad kívül?
Előttem is tartottak ilyet itthon is, például Éva és Barbara, akik ma már azzal foglalkoznak, hogy szín- és stílustanácsadóként segítsék azokat, akik túl sokat vásárolnak, és szeretnének tudatosabbak lenni. Vagy Vanyovszki Mária, A Salon Magyarország első és egyetlen, kifejezetten a hazai divatra specializálódott adatbázisának és hírportáljának alapítója. Azt is tudom, hogy az én kihívásom hatására sokan belevágnak minimum 2 hónap, maximum 1 év nem vásárolok ruhát kihívásba. Nagyon változóak az okok: van, aki pénzügyi diétát tart, mások hallottak a fast fashion árnyoldalairól, környezetterhelő hatásairól, megint mások már elkezdték a hulladékmentes háztartást vagy a minimalista vagy slow életmóddal ismerkednek, és így jutnak el a ruhákig is.

Sorra érkeznek a hírek, főleg a H&M háza tájáról, hogy nem úgy alakulnak a számaik, ahogy várták. Legutóbb egy nagyobb mennyiségű, el nem adott áruról érkezett hír. A cég azt mondta, a szeszélyes időjárás (túl meleg január, túl hideg február) volt az ok. Mit gondolsz? Lehetséges? Mennyire inkább a megváltozott fogyasztói magatartás áll emögött.

Azóta több cikket is olvastam arról, hogy mik lehetnek az okok. A H&M állítólag már nem elég gyors és nem elég jó az online felülete a Z generáció számára, akik kezdenek más márkák felé is nyitni, amelyek még olcsóbbak és még gyorsabbak, mint a fast fashionnel azonosított H&M. Ez azért kicsit árnyalja a képet. Másrészt olyan fejtegetésekbe is belebotlottam, hogy néhány éven belül, és a fiatalok számára a vintage és a használt ruha lesz a következő fast fashion. Ennek ellenére nem szabad azt gondolni, hogy jó, akkor hagyom a francba az egész nemvásárlást, vagy tudatos ruhatárat, mert nincs értelme, úgysem változik semmi. Dehogynem! Minél többen kezdenek el a saját környezetükben másképp gondolkodni, annál többen leszünk, akik nem a fast fashiont tekintik elsődleges opciónak, ha ruhavásárlásról van szó.

Mostanában hol vásárolsz?
November óta nem vásároltam, akkor is turiban. 2017 novembere és 2018 márciusa között “tiszta” voltam: márciusban új szemüvegkeretet vettem egy magyar gyártótól, sajnos azóta felszámolták a márkát. Most áprilisban egy tavaszi-nyári ruhával és egy tervezői cipővel gazdagodik majd a ruhatáram. Mást nem is tervezek, jók még a tavalyelőtti ruháim teljesen

Merre tovább? Az egy éves kihívás után nem várták a követőid, hogy lesz folytatás? Újabb kihívás?
Nem voltam túl kreatív az egyéves kihívás után, ezért elengedtem, hogy kényszerkihívást találjak ki. Persze, sokkal tudatosabb lett volna, ha készülök erre, de ennyi szabadságot megengedtem magamnak. A blogon kívül is van életem, és az éppen nem volt egyszerű év végén, és az év eleje sem indult könnyen. Néhány hete azonban megfogalmazódott bennem egy új kihívás gondolata, amelybe majd jövőre belevágok, ha minden jól alakul. Nem biztos, hogy követhető lesz mások számára, de nekem nagyon jó lehetőséget adhat, hogy még többet beszéljek a témáról, és még többen elkezdjenek gondlkozni a ruháikról és a vásárlói szokásaikról



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..